ma voltunk szurkolni máté keresztapjának a félmaratonon.
azután beültünk a viktóriába ebédelni. velem szemben lévő asztalnál ült egy nő.és olyan nagyon hasonlított rád,hogy elsőre azt gondoltam te vagy.alig tudtam megállni,hogy oda ne nézzek minduntalan.nehogy észrevegye a nő,hogy bámulom,s a. hogy a nőt bámulom.
aztán ebéd után elindultunk vissza a kocsikhoz,s menet közben megálltunk még szurkolni,kerepelni. az út túloldalán ott ment el a nő is,két barátnőjével.neked is ilyen kellene,mint az a szőrmellényes,kicsi nő, mondta nekem a. s arra a rád hasonlító nőre utalt,akit az étteremben sem látott,nézett meg,mert háttal ült neki,s az utcán már napszemüveget viselt, s itt sem látta szemből.
milyen igaza van...
