2016. augusztus 29., hétfő
2016. augusztus 5., péntek
gombolkodás
nem kellene. gombolkodni. jobban mondva gondolkodni.de ikrek lévén agyalok.
olyan ez, mint a ne szakmázz :) nehéz megállni.s ha már nem tudja az ember, akkor ne hangosan gombolkozzon, szakmázzon, hanem csak magában :)
olyan de olyan nehéz írni arról ami történt, amit kiváltott az emberben, amit érez erről. legszívesebben kitárnám a szívem lelkem,had lásson belé. de mivel ez nem lehetséges, nem lévén képzett szívsebész. ezért írni és beszélni kellene erről..de nehéz..egy nőnek meg gondolom kell az, főleg, ha az agyán át vezet az út az ágyához, legfőképp a szívéhez lelkéhez, hogy értelmes mondatokat halljon és olvasson egy férfitól, szóval..csak kell valamit írni :)
mekkora dolog már, hogy eszembe sem jutott, hogy versenyeztetve voltam..meghívásos közbeszerzés alanya voltam..és meg sem fordult a fejemben ez az eshetőség..csak így utólag..s ha őszinte vagyok, s kihez legyek ha nem hozzád, szarul esett. Keserűség, szomorúság nem volt bennem, egyfajta üresség talán? Nem ott és akkor mikor ezt meghallottam, hanem órákkal később, mikor kezdett ülepedni bennem az ami történt.S ha tárgyilagosan és messziről nézném, tök természetesnek kellene ennek lennie, hogy sorrendiség van..de nem tudom így nézni a dolgokat. Az agyammal igen, de a lelkemmel nem. Talán ezért is ültem a folyosón percekig..Hallottam a lépteket, a kopogó cipősarkat, ajtócsapódásokat...s visszamentem volna szívem szerint..de aztán, ne keltsek majd rossz benyomást a hamarosan érkezőben, elindultam mégis.
A kocsiban csak ültem, ültem, kormányra csaptam, faszomoztam, francokoltam, pont odaláttam a bejárathoz, ahol várt nem sokkal azelőtt..vártam a kék ruha felbukkanását, vártam volna egy rohanó nőalak látványát, minr nagyonnagyon sok évvel ezelőtt egy esős estén, mezitlábasan, sírósan..
De más időket élünk már :) vagy :(
Csak meredtem a monitorra aztán az irodában, s igyekeztem minél mélyebben magamba vésni az emléket, a történést, az érintést, ölelést, az illatot, a tekintetet, a hangot..
Nem tudom meddig marad meg.. idővel biztosan kopik, de most még tart, s ez édesenfájóan jó..
MInt ahogy az volt a telefont bámulni, várni az sms felbukkanását, amire nem volt garancia,de amikor jött, s amilyen szép jött, mosolyt csalt az arcomra.
Tudom, jó darabig nem fog érkezni semmi. S a várakozás okozta izgalom, szívdobogás is alábbhagy majd..tompulni fog az idővel, s ez a célod minden bizonnyal, azzal, hogy nem jelentkezel..
ó a francba, mennyimindent írna az ember, s mennyire oda kellene figyelni arra, hogy jó sorrendiség legyen, ne legyen csapongó a gondolkodásom, s érthető legyen ne csak nekem, hanem neked is, de olyan sokszor visszatöröltem és újragépeltem már az eddigieket is :) tudod milyen nehéz ez baszki? :)
nno majd folytatom..
nno most folytatom..
Rá rápillantok a telefonra, sms-t várva..de nem jön..gondolom tudatos részedről..nekem ez nem jó,de viselem. Most nyaralsz,együtt mindannyian. Nem tudom milyen lehetett az utad oda. Egy autó, két autó? Gyerekek miatt gondolom egy autó, közösen apával. Bár lehet hogy nem egyszerre mentetek..
De együtt vagytok,s a gyerekeknek így a jó. Nem kellene agyalnom ennyit, mondhatnád visszautalva a szakmázásra.. S ahogyan mondtad, a szakács sem főz másként otthon,mint a szakmájában. De ő nem beszél közben gondolom, csak teszi a dolgát..nem közli a jelenlévőkkel,hogy most lassú tűzön dinsztelem a hagymát..csak főz, magában. Én is csak agyalok, magamban.
Agyalok azon, vajon tényleg szóltál e mindkettőnknek? Azt írtad egyszer, nem ér hozzád..akkor meg miért szóltál volna neki? Irak után hosszú távollét után mégis elfogja a vágy és hév,ha hívod? Vajon tényleg hívtad, vagy csak azért mondtad ezt nekem,hogy ne legyek elbizakodva, reménykedve?
S értem én, hogy nincs csók, és nincs nyalás és nincs szopás (írtam volna szájjal szeretést? :) )
Mert az intim,mert az a másik teljes közelengedése, vagy valami ilyesmi.
S értem én,hogy az,hogy csak a másik fél farkát akarod,az szolgálja egyrészt azt, hogy amolyan lelketlen dologgá teszi a szexet..csak dugás,semmi érzelem..s azt is megértem,ha esetleg azért is történik mindez így,hogy utána tudd magadat, a történést utálni, megbánni.
S értem én,hogy nem akarsz csókot,közel engedni,mert félsz attól,hogy mégis szíveden foglak,s ha szíveden foglak,ezt elmondod nekem..s ha elmondod nekem,akkor bátorításnak veszem..s ha bátorításnak veszem,dobok mindent..gyerekeket..s a Te példádból tanulva nem akarsz családot szétszakítani,mert átélted,megélted,látod mennyire rossz a gyerekeknek..s ezt nem szeretnéd..(bár ezen utolsó verziónak látom a legkevésbé valószínűségét)
Amúgy meg,ha szexelsz,engedd,had nyaljanak..szexet akarsz, kéjt,orgazmust. Szex után,ha amúgy is megbánod a dolgot, teljesen mindegy már,hogy nyalással vagy anélkül megtörtént miatt bánod majd.
De szex közben hajt a vágy, nem gondolsz arra, megbánod vagy sem, hát engedd bátran a nyalást.
Nno, most megmondtam a tutit, egy olyan nőnek,aki szexuálpszichológus szeretne lenni mondta volt évekkel ezelőtt :)
Még mindig érzem tenyeremben a hajad,a fejed..s ahányszor ingem gombolom,eszembe jut az a gombolás.
olyan ez, mint a ne szakmázz :) nehéz megállni.s ha már nem tudja az ember, akkor ne hangosan gombolkozzon, szakmázzon, hanem csak magában :)
olyan de olyan nehéz írni arról ami történt, amit kiváltott az emberben, amit érez erről. legszívesebben kitárnám a szívem lelkem,had lásson belé. de mivel ez nem lehetséges, nem lévén képzett szívsebész. ezért írni és beszélni kellene erről..de nehéz..egy nőnek meg gondolom kell az, főleg, ha az agyán át vezet az út az ágyához, legfőképp a szívéhez lelkéhez, hogy értelmes mondatokat halljon és olvasson egy férfitól, szóval..csak kell valamit írni :)
mekkora dolog már, hogy eszembe sem jutott, hogy versenyeztetve voltam..meghívásos közbeszerzés alanya voltam..és meg sem fordult a fejemben ez az eshetőség..csak így utólag..s ha őszinte vagyok, s kihez legyek ha nem hozzád, szarul esett. Keserűség, szomorúság nem volt bennem, egyfajta üresség talán? Nem ott és akkor mikor ezt meghallottam, hanem órákkal később, mikor kezdett ülepedni bennem az ami történt.S ha tárgyilagosan és messziről nézném, tök természetesnek kellene ennek lennie, hogy sorrendiség van..de nem tudom így nézni a dolgokat. Az agyammal igen, de a lelkemmel nem. Talán ezért is ültem a folyosón percekig..Hallottam a lépteket, a kopogó cipősarkat, ajtócsapódásokat...s visszamentem volna szívem szerint..de aztán, ne keltsek majd rossz benyomást a hamarosan érkezőben, elindultam mégis.
A kocsiban csak ültem, ültem, kormányra csaptam, faszomoztam, francokoltam, pont odaláttam a bejárathoz, ahol várt nem sokkal azelőtt..vártam a kék ruha felbukkanását, vártam volna egy rohanó nőalak látványát, minr nagyonnagyon sok évvel ezelőtt egy esős estén, mezitlábasan, sírósan..
De más időket élünk már :) vagy :(
Csak meredtem a monitorra aztán az irodában, s igyekeztem minél mélyebben magamba vésni az emléket, a történést, az érintést, ölelést, az illatot, a tekintetet, a hangot..
Nem tudom meddig marad meg.. idővel biztosan kopik, de most még tart, s ez édesenfájóan jó..
MInt ahogy az volt a telefont bámulni, várni az sms felbukkanását, amire nem volt garancia,de amikor jött, s amilyen szép jött, mosolyt csalt az arcomra.
Tudom, jó darabig nem fog érkezni semmi. S a várakozás okozta izgalom, szívdobogás is alábbhagy majd..tompulni fog az idővel, s ez a célod minden bizonnyal, azzal, hogy nem jelentkezel..
ó a francba, mennyimindent írna az ember, s mennyire oda kellene figyelni arra, hogy jó sorrendiség legyen, ne legyen csapongó a gondolkodásom, s érthető legyen ne csak nekem, hanem neked is, de olyan sokszor visszatöröltem és újragépeltem már az eddigieket is :) tudod milyen nehéz ez baszki? :)
nno majd folytatom..
nno most folytatom..
Rá rápillantok a telefonra, sms-t várva..de nem jön..gondolom tudatos részedről..nekem ez nem jó,de viselem. Most nyaralsz,együtt mindannyian. Nem tudom milyen lehetett az utad oda. Egy autó, két autó? Gyerekek miatt gondolom egy autó, közösen apával. Bár lehet hogy nem egyszerre mentetek..
De együtt vagytok,s a gyerekeknek így a jó. Nem kellene agyalnom ennyit, mondhatnád visszautalva a szakmázásra.. S ahogyan mondtad, a szakács sem főz másként otthon,mint a szakmájában. De ő nem beszél közben gondolom, csak teszi a dolgát..nem közli a jelenlévőkkel,hogy most lassú tűzön dinsztelem a hagymát..csak főz, magában. Én is csak agyalok, magamban.
Agyalok azon, vajon tényleg szóltál e mindkettőnknek? Azt írtad egyszer, nem ér hozzád..akkor meg miért szóltál volna neki? Irak után hosszú távollét után mégis elfogja a vágy és hév,ha hívod? Vajon tényleg hívtad, vagy csak azért mondtad ezt nekem,hogy ne legyek elbizakodva, reménykedve?
S értem én, hogy nincs csók, és nincs nyalás és nincs szopás (írtam volna szájjal szeretést? :) )
Mert az intim,mert az a másik teljes közelengedése, vagy valami ilyesmi.
S értem én,hogy az,hogy csak a másik fél farkát akarod,az szolgálja egyrészt azt, hogy amolyan lelketlen dologgá teszi a szexet..csak dugás,semmi érzelem..s azt is megértem,ha esetleg azért is történik mindez így,hogy utána tudd magadat, a történést utálni, megbánni.
S értem én,hogy nem akarsz csókot,közel engedni,mert félsz attól,hogy mégis szíveden foglak,s ha szíveden foglak,ezt elmondod nekem..s ha elmondod nekem,akkor bátorításnak veszem..s ha bátorításnak veszem,dobok mindent..gyerekeket..s a Te példádból tanulva nem akarsz családot szétszakítani,mert átélted,megélted,látod mennyire rossz a gyerekeknek..s ezt nem szeretnéd..(bár ezen utolsó verziónak látom a legkevésbé valószínűségét)
Amúgy meg,ha szexelsz,engedd,had nyaljanak..szexet akarsz, kéjt,orgazmust. Szex után,ha amúgy is megbánod a dolgot, teljesen mindegy már,hogy nyalással vagy anélkül megtörtént miatt bánod majd.
De szex közben hajt a vágy, nem gondolsz arra, megbánod vagy sem, hát engedd bátran a nyalást.
Nno, most megmondtam a tutit, egy olyan nőnek,aki szexuálpszichológus szeretne lenni mondta volt évekkel ezelőtt :)
Még mindig érzem tenyeremben a hajad,a fejed..s ahányszor ingem gombolom,eszembe jut az a gombolás.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)