Mennyire de mennyire varom,hogy engedelykerest lassak a messengeren..
2016. október 19., szerda
2016. október 12., szerda
félelem
Álmodtam. megint. Ömbölyön voltunk. Te,anyukád,nagymamád,én. Beszélgettünk. Félelmekről.
Te attól féltél,hogy elveszíted a nagymamádat. Ott voltál mellette,átkaroltad. Megkérdeztétek,én mitől félek. Attól,hogy elveszítem a gyerekeim vágtam rá.Vagy mert meghalnak, vagy mert nem láthatom őket. S volt még valami, ami bennem maradt.Rákérdeztél: Mástól nem félsz?
Hallgattam..aztán kijött. Attól félek,hogy elveszítelek Téged. Elveszítelek azzal, hogy elköltözöl másik városba. Elveszítelek azzal,hogy másé leszel. Egyikbe sincs beleszólásom tudom jól, semmi közöm már Hozzád, és mégis bánt,zavar,elszomorít,üressé tesz, ha rágondolok az eshetőségekre. S a következő pillanatban már ott voltál mellettem. Én az ágyon ültem, Te pedig ott álltál mellettem, s átöleltelek. Arcom a testedhez símult, karjaimmal szorítottalak, kezeiddel a fejemet símogattad.És minden olyan békés lett hírtelen.
Te attól féltél,hogy elveszíted a nagymamádat. Ott voltál mellette,átkaroltad. Megkérdeztétek,én mitől félek. Attól,hogy elveszítem a gyerekeim vágtam rá.Vagy mert meghalnak, vagy mert nem láthatom őket. S volt még valami, ami bennem maradt.Rákérdeztél: Mástól nem félsz?
Hallgattam..aztán kijött. Attól félek,hogy elveszítelek Téged. Elveszítelek azzal, hogy elköltözöl másik városba. Elveszítelek azzal,hogy másé leszel. Egyikbe sincs beleszólásom tudom jól, semmi közöm már Hozzád, és mégis bánt,zavar,elszomorít,üressé tesz, ha rágondolok az eshetőségekre. S a következő pillanatban már ott voltál mellettem. Én az ágyon ültem, Te pedig ott álltál mellettem, s átöleltelek. Arcom a testedhez símult, karjaimmal szorítottalak, kezeiddel a fejemet símogattad.És minden olyan békés lett hírtelen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)