álmodok.színházba megyünk. a kanapéról.
mindenki bent ül már,én érkezem utoljára.a szabad hely pont melletted van.vajon a véletlen,vagy tudatos döntés volt részetekről,részedről? leülök.kezdődik.nézzük.aztán óvatosan a kezed felé mozdítom kezed,de nem érek hozzád.észreveszed vagy sem,nem tudom,nem látszik rajtad semmi a szemem sarkából nézve.aztán véletlenül vagy sem,odaér a kezed az enyémhez.megfogom.furcsa.ismerős és idegen is egyszerre.aztán egyre ismerősebb.csak fogjuk egymás kezét, majd simogatni kezdem kezed fejét miközben még a tenyeremben tartalak.a többiek ebből tán semmit nem látnak.aztán elengeded egy idő után.elég volt? nem váltott ki semmit belőled? s ezért engedted el? vagy éppen ellenkezőleg,s mivel kiváltott,ezért engedted el? felébredtem.tán sosem tudom meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése