Oldalak

2016. december 24., szombat

elaludt

Oly mérhetetlenül szomorú vagyok..szeretted..fontos volt..segített..néha néha letolt..s most nincs már veled,veletek.
amikor megtudtam, hívni szerettelek volna..aztán mégsem tettem.nem kerestél,nem szóltál hogy baj van..talán eszedbe sem jutott a nagy bánatban, vagy mert már nem én vagyok az első akihez fordulsz ha baj van, vagy eszedbe jutott,de erős voltál mint oly sokszor,s nem hívtál. s mivel nem hívtál, nem tudtam,jól tenném-e,ha keresnélek telefonon.okosat,értelmeset nem tudtam volna mondani,pláne nem telefonon keresztül. ilyenkor nem tud az ember okosat,vígasztalót mondani..de ha valaki átélte már szerettének távozását, átérzi a másik bánatát, és hihető lesz a szájából a részvét, az osztozás a szomorúságban,fájásban.
mióta elment  nagymamád, sokszor eszembe jutnak emlékek. hosszú ideje nem láttam, de amikor még ismerősöd voltam fb-on, tettél ki egy közös fotót..öregebb volt,fáradtabb volt, de a kép alapján ugyanaz az ember nézett vissza,akire emlékeztem.
eszembe jutott, mikor furikkal foldet hordtam az utca túloldaláról, mikor átküldött ilonka néniékhez, tejet vinni a tejcsarnokba,mikor a kertben krumplit szedtünk, mikor disznóvágások voltak,s összegyúlt mindenki, a reggeli készítések a konyhában, majd a házban reggelizésre.eszembe jut,mennyire nem akarta hogy ott aludjak,sőt mi több,veled egy ágyban..de aztán elfogadta ezt,pedig biztos nehéz lehetett.. s nem emlékszem már rá,megköszöntem e ezt neki vagy sem, de most, gondolatban megtettem.
nehéz felfogni,hogy nincs már..tudom,ez az élet rendje..de akkor is..ha felnézek az égre, köszönök majd neki:csókolom.

                                                                               

2016. december 17., szombat

annyi mindenről

annyi mindenről eszembe jutsz. apróságok,véletlenek újra és újra a te neved mondják, a te arcod vetítik elém, égetnek bele ismét az elmémbe.
céges vacsorán egy dal, a gyerekekkel oviba,iskolába kézenfogós sietés, utalás rád a kanapésoktól, egy fénykép, amin nem is te vagy, de arról a lakásról készült,ahol ott voltál te is,én is, és persze a szokásos álmodások.