nyálas

tudom,de ez van.mint egy tinédzser,komolyan. faszkivan

https://www.youtube.com/watch?v=Ug-GaOCMjf0

esküvő

álmodtam. miért is nem csodálkozom ezen? :)
szóval esküvőn voltunk. majdnem mindenki ott volt,  aki ebben a színdarabban részt vesz.
ott voltál te a lányoddal. ott voltam én A-val.de ez csak akkor derült ki, amikor valami olyan hülye körtánc szerű dologban nem vettünk részt, én meg A. a kör közepén táncoltam vele, mosolyogtam ,mert jó tánc volt. mikor összeakadt a tekintetünk akkor láttam rajtad a megdöbbenés, a szomorúság kettősségét. talán mert tudat alatt azt szerettem volna, hogy ezt lássam rajtad, ha A-val látsz, s a valóságban ilyen nem is ülne ki az arcodra. elkomorodtam pár pillanatra, de aztán szembe jutott, miért is volnál szomorú, hiszen zs-re vágysz. hát akkor tessék, vágyjál rá, de hol a picsában van, s lásd, hogy jól érzem magam, hisz táncolni jó, szeretek is, hát pörögtem tovább. aztán J. azt mondta neked, hogy szeretne velem táncolni, mert a bácsi olyan jól táncol. de ezt olyan félhangosan mondta, hogy elég sokan hallották, így hát mit volt mit tenni, karomba kaptam, és forogtam vele párat. pont mint P-val szoktam.
azt már nem tudom, A milyen arcot vágott erre, nem volt ennyire részletes az álmom, csak arra emlékszem, hogy ezután fogtad J. kezét, s szomorúan elmentél.

óóó..vi

kézművesfoglalkozás a oviban.karácsony közeledtével gyertyát gyújtanak a gyerekek,villany lekapcs.,énekelnek. meleg,barátságos sárga fények a félhomályban..megérint a karácsony hangulata..nézem a fiam,amint ott ül az anyja ölében..s beugrik az arcod..téged képzellek oda..próbálom elhessegetni..megrázom fejem..de újra és újra te vagy...

cím nélkül

ennyire jól sikerült?

vajon a mindentvisszakapás?
vagy történt valami szomorú?
vagy tudatos a nem jelentkezés?
:(

mindent vissza

vajon mire gondolt:mindent visszakapunk.
vajon mire gondolt: majdnem mindent.
vajon miért került törlésre a bejegyzés?
ha valamit közölni szeretnék egy illetővel,de szemtől szembe nem merem, mert nem vagyok elég bátor,nem akarom keresni,csak tudatni,hogy történik valami,eszembe jutott ő, vagy nem akarok kitárulkozni előtte,kb. akkor csinálnék ilyet

ford fairlane

klasszikust idézve,eszem faszom megáll,hogy mér' fog el mindig valami megmagyarázhatatlan agyalás,ellenszenv,káromkodás,ha ott látom a toyotát..meg biztos ott alszik a kicsikkel..meg a szerda az apjuké..szépen visszaszivárog..ehh..
ez van most bennem.ehh..

amikor érzed

hogy bele kell nézz a visszapillantóba valamiért..nem tudod miért,de  nem fordulsz még ki a kereszteződésből,valamiért vársz még,hogy közelebb érjen a mögötted lévő autó..
este van, vakít a fényszóró hátulról..de az ismerős rendszámot le tudod olvasni a tükörből..

várakozás

amikor vársz,csak vársz..s nem tudod kapsz e választ, s ha igen milyet.írnál neki,üzennél,csak egy szót,egy mondatot,de nem szeretnéd zavarni,pláne nem sürgetni,akkor csak vársz,csak vársz.
...

akkor

https://www.youtube.com/watch?v=70VrvkfjJjg

olyan nagyon

nem akaródzik az embernek költöznie..s olyan nagyon,de nagyon vágyik arra,hogy maradjon..de kell, mert alig 7m2-es kis szobákban összezárva nem maradhatnak a kölykök..s nehéz, de miattuk menni kell.. még ha belepusztul kicsinytnagyon is ebbe a lélek és a szív..
s milyen könnyedén is tudná dobni az ember fia a házat, még ha belevágta majd mindenét..hisz az csak egy tárgy..ha érdemes volna dobni vala.iért..

ez is meg volt

megvolt a tegnapi nap is,mit is lehetne írni..
csudálatos

amikor

azt látom,kiszállva a kocsiból éppen,hogy a másik is épp akkor érkezik haza,s miközben pakolok az autóból,közben oda odasandítva a másik autóra, az még mindig ott áll,zárt ajtókkal,kezdem azt hinni,érezni,engem néznek onnan..aztán mikor megindulok a lakásba a cuccokkal,s látom,hogy a szemben lévő kocsiból is mennek alakok az ajtó felé,s nem látom élesen,mert este van,szemüveggel sem látok odáig,így csak találgatni tudok ki lehet a fényes fejű faszomvalaki,s vajon miért ülnek le a bejárat elé ketten, s vajon mi történik,s vajon hol a másik kocsi,ami fényesfejűfaszomvalakié lehetne, s mikor visszamegyek a kocsihoz,mert hagytam még lent dolgokat, és már nem látom az ülő alakokat, csak a felkapcsolt villanyt a lakásban, vajon mi történik,kibékülés újrakezdés vagy csak simán dugás, szóval amikor ilyet látok,nem tudok nem agyalni,s nem tudom miért zavar,miért nem hagy nyugodni..illetve a fasztnemtudommiért.

amúgy egyébként

biztosan jól vagyok,ha olyat álmodok, hogy felmegyek hozzá,s a lakásba lépve ott fekszik az ágyon büdösbunkója, s megkérdi tőlem fölényesen,gúnyosan,hogy nnahogyvagy.
hátkapdbeecsém,úgy vagyok.

mit mondhatnék..

így adom

átvettem tőled a poharat.kezem hozzáért a kezedhez. szándékosan értem hozzá az ujjaidhoz.okos nő vagy,tudtad,mi történik,miért csinálom.el is mosolyogtad magad.
aztán visszaadtam a poharat,ügyelve arra,hogy fent fogjam meg,  s te tudd lent megfogni anélkül,hogy hozzámérnél.át is vetted,pont úgy,hogy nem értél hozzám.
így adom, mondtam.
s olyan nagyon vártam, hogy ezt válaszolod: én pedig így veszem..s hozzáérsz az ujjaimhoz..

tudom,vannak szóismétlések,és nem annyira sziporkázó, mint a fb cset,de ez is én vagyok.

baszki

baszkibaszkibaszkibaszkibaszki.....

megint agyalok

miért változtat az ember profilképet?
üzen valamit.ez tuti.kinek? nekem?másnak? jelzés,hogy köszöni szépen,de így vannak jól ahogy vannak,3an? jelzés,hogy mit veszíthet egy apa,ha kilép a családból?

írnom kellene róla

de annyi mindent kell intézni, nincs időm kiírni magamból.
egyelőre  magamban hordozom.

nyögve

nyögvenyelősen megy az új munkahely megszokása..baromira tiltakozik ellene minden procikám, nemnemnemnemakromeztcsinálniitt futnak át a gondolatok a fejemben.a jól megszokott környezetből kiszakadva, kicsit kényszermegoldásként választva..ehh..kell egy pszichológus lassan hogy feldolgozzam.. :) vagy :(

29

Ritka alkalmak egyike, hogy a születésnap és házasság napja egy napra essen. S az is ritka,hogy két embernél is előforduljon mindez.S az is ritka, hogy még az is stimmel, hogy annó mindez szombatra esett, s ma pont ugyanolyan a szitu, mint akkor.
Csak most nem telefonálok oda picsa részegen, nem megyek picsa részegen a Tiszába, s ő sem mond másnak igent. Bár,lehet,hogy épp helyrehozása megy egy nem működő dolognak, ha már közös autóval mentek el, legalábbis mintha itt állna a másik kocsi, de lehet,hogy csak rosszul látom,gondolom.Életem egyik legszarabb napja volt az.

lopva

biztos rosszul gondolom, főleg látom ennyi évesen és dioptriásan, mikor azt vélem látni,érezni, hogy lopva néz az ember a másik felé az utcán,udvaron,réten.

fent és lent

két szülő fent, gyerekek lent.
fontos dolog megbeszélése?
veszekedés?
kibékülés?
szex?
hm.

3x is

ilyen még nem volt, biztosan a nagy meleg miatt..
3 egymást követő nap is álmodtam.
ébredéskor persze minden tiszta és éles emlék még, de most, hogy napok múltán van lehetőségem leírni, már csak foszlányok maradnak meg..
1nap: valahol vagyunk, többen is rajtunk kívül, s mondja:  16 évig vártam, hogy ismét ránktaláljunk..
s éreztem, hogy ez kettőnkről szól, arról, hogy ismét együtt leszünk.  igaz, a 16 évnél több telt már el talán szóval emiatt akár sántíthat is a dolog, de az érzés ami akkor átjött..

2nap: ilyet sosem álmodtam még..szexeltünk..s élvezte..én meg bírtam..s orgazmusa volt..nem a kezemtől, nyelvemtől, egyébtől..a farkamtól.én meg örültem, hogy végre adhattam.
aztán az álom folytatódott tovább, ekkor már együtt voltunk ismét, egy pár, titokban csak, ez elején tartva valaminek, amire mindig is vágytunk. felmentem a lakására. a lépcsőházban halkan kellett lépkedni, szomszédok ne vegyenek észre semmit. belépve láttam végre a könyvespolcos falrészt, amit az udvarunkról is lehet látni,ha ég a villany,s nincs behúzva a függöny..aham, mondtam magamban, ez az a polcos rész..
aztán pakolt, hogy elinduljunk kapkodott, igyekezett, minél hamarabb menünk, nehogy hazaérjen a másik, aki féltékeny és veri. nem tudom így van e valójában, vagy így volt -e, álom ez. aztán ismét volt váltás az álmomban, még mindig a lakásában, kanapén ülök, odajön hozzám J., s megkérdezi tőlem, ki is vagyok én.
aki szereti anyát, válaszoltam..nna..álom ez.

3nap: tesco..ott van ő és ott vagyok én is és A is. s összevesznek egymással, rajtam..milyen már ez az álom, mikor 2 nő veszekszik rajtam,miattam..

egyszer

egyszer,ha úgy hozná a lépés, egy jó nagyot be kellene baszni neki.
a jó kurva anyádat D.R.

igen

igen,valami ilyesmi jár mindig az eszemben vele kapcsolatban, mint amit like-olt:
http://szerintemazelet.cafeblog.hu/2015/07/16/amit-leginkabb-megbantam/
meg kellene mondanom,hogy..vagy legalább megírnom..de..ehh..

kocsik

észreveszi az ember,hogy ott áll a másik kocsi is..pláne mellette..pláne estefele..agyalni kezdek,mit is jelenthet mindez..marad estére? vagy csak ebédhez hasonlóan együttvacsora csupán? s aztán megy mindenki haza, vagy ottalvás lesz belőle..s nem értem,miért is foglalkoztatnak ilyen gondolatok..nem kellene, s mégis..aztán szemétlevitelkor odapillantván meglátva,hogy nem áll már ott a másik autó..kicsit fellélegzek..

csajok

ha olvassátok, jó bulizást :)

nanaaannannannnaaaaa

nadehátmostkomolyan..

van ugye ez a zene:
https://www.youtube.com/watch?v=r5Gu-Pg9jmo

erre reflektál E, ezzel:
https://www.youtube.com/watch?v=C71N3knY6OI&app=desktop

most akkor megint agyalok, hogy vajon miért is lett ez nekem küldve, miről szól, mit gondoljak, meg ilyenek..

miért is nincs

s ez most szivatás? önigazolás keresése? sosem volt ilyen post, most meg hoppáhoppá? miért is nincs dislike  gomb?

ilyen sem volt még

hogy két egymást követő nap is írjak.
megint álom, megint.
érdekes módon sosem emlékszem arra, hogyan is kezdődnek, bár, akik kutatják az agy működését, talán tudják rá a választ, de nem is lényeges tán.
mindig olyan vágjunk a közepébe dologként jönnek ezek az álmok, mindig a lényegi történésekre emlékszem, hogy ezekkel kezdődnek.
most is. nem tűnnek hosszú álmoknak ezek, leírva pláne, de amikor álmodom, akkor nagyon nagyon hosszúnak, valós idejűnek érzem.
megbeszéltük hogy találkozunk. az éjszaka és a hajnal határán.
valamiért az ő kocsijával mentem haza. talán mert színre, s talán mert alakra is kicsit hasonlítanak.
beálltam az udvarra, tettem vettem, szóltam, hogy el kell mennem. mit mondtam indokként nem tudom.
beültem a kocsiba, s hajtottam ki az udvarról, s látom a kocsiablakból, hogy a feleségem néz a konyhából ahogy elindulok. s látom az arcán, hogy felismeri, ez egy másik autó, nem az övé, hanem az övé.
tudtam, hogy ez amolyan bukó féle. azon agyaltam, mit mondjak majd, miért ezzel a kocsival mentem haza, mivel lehetne terelni, hogy nem, nem azért megyek hozzá, mert érdekel,mert vonz, mert kell. talán valami ilyesmi jutott eszembe, hogy azt mondom majd, lerobbant a feleségem kocsija, de nem szerettem volna otthagyni az út szélén, ő meg pont arra jött, s felkínálta a segítségét, vigyáz a kocsira,míg hazaérek, s visszamegyek valami módon megjavítani a dolgot, nem mintha ennek reális esélye volna, de más nem jutott eszembe. érzem én, hogy eléggé sántít ez, küzd a lelkiismeret, az adott szó, a megbecsülése, gyerekek,  tisztelet, az érzések maradéka a helyzettel,s nem tudom melyik győz, ha győzhet valaha valamelyik.
aztán csak mentem, s befordultam oda, ahol ő várt,meglepő módon a saját kocsijában ülve.
állt a két kocsi egymás mellett, s felébredtem.
a folytköv, ha lesz, gondolom majd egy másik álomban lesz.

festői

Hihetetlen család. Ez jut eszembe mikor írom ezeket a sorokat, melyek a kiállítás utáni napok valamelyikének éjszakáján született álom után generálódtak.
Mikor megláttalak, nem tudtam a helyzetet kezelni, próbáltam úgy tenni, mint aki odanéz, meg úgy is mint aki nem, csak hogy az én párom is megnyugodjon, s nem vagy rám hatással már.
Kívülre lehet hogy nem ment át, de belül remegtem kicsit, zavarban voltam.
Próbáltam kihúzni magam, egyenesnek délcegnek tűnni -haha az én 170 cm-el ez mehetett piszkosul- próbáltam értelmesen beszélni E-val, ha látod, jó színben tűnjek, de nem hiszem hogy jól sikerült.

Ott voltál a családoddal, ott volt a büdösbunkó is, s gondolom az, hogy együtt látlak benneteket, ez szülte az álmom. Azt mondtad álmomban, megpróbáljátok ismét. Hazajött, itthon dolgozik már, s adtok még egy esélyt  magatoknak. S álmomban azt gondoltam, igaz-e mindez? Avagy csak azért volt ott, mert én sem egyedül mentem:
Pingponglabda módjára pattogtak a gondolatok a fejemben, melyik lehet a jó válasz, de nem jutottam a helyes eredményre, s most így ébren, napokkal később meg aztán végképp nem tudom mit is gondoljak erről.
De leírtam, s kint van.

eszem megáll

milyen kézzelfogható és realisztikus amit álmodik az ember olykor.
a minap is vele álmodtam, a régi belvárosi házban lakott a gyerekeivel, én szintén ugyanott a régi lakásban, egy emelettel arrébb.
bementem hozzájuk, miközben az én családom is otthon volt, esti rutinhoz készülődve.
napok múltával persze már nem tudom úgy visszaadni, szavakkal leírni mi is volt egész pontosan amit éreztem az álomban, és az ébredésem után, de akkor olyan nagyon valós volt, olyan nagyon a régi volt minden..
tudtuk mindketten hogy nem szabad, az ő férje máshol volt/lakott, az én másik felem pedig egy emelettel arrébb, de nem érdekelte egyikőnket sem. ott aludtam nála, a gyerekei másik szobában, s nem érdekelt mi lesz reggel, mit fogok mondani, magyarázkodni, miért nem mentem haza. csak a pillanat számított, amit nem akart az ember elengedni soha.
aztán persze ébredés a valóságban és maradt az emlék, mely napról napra halványabb, s agyalásra késztet,ami persze minden bizonnyal hiábavaló dolog, de az álomért köszönet :)

álmomban aludva

azt álmodom. hogy alszok, s felriadok. ekkor veszem észre álmomban, hogy állva aludtam.
 szemem még csukva, így a körülöttem lévők nem  tudják hogy fent vagyok, hallom őket. s ott van ő is, aki épp rólam mond szépeket. s hallani akarom még, így hát úgy teszek mintha még aludnék.s mond is még egyet, hátnézdmegmilyenaranyosahogyalszikállva. álmomban elmegy mellettem, véletlenül hozzám ér, összerezzenünk. egymásra nézünk, tekintetünket elkapjuk gyorsan a másikról. kicsit később mellettem áll,s belémkarol, kezét a vállamra kulcsolja. jó érzés mindkettőnknek. nagyon jó és nagyon régi.
aztán felébredek valóban és ismét csak fájó szívvel maradok.

de most tényleg

az hogy van, hogy álmodok vele? nem gondolok rá, de mégis álmomban vele vagyok.
annyira valóságosnak tűnt..mintha tényleg megtörtént volna..s nem tudom azért álmodom azt amit, mert az én tudatalattimban van benne ő, vagy a valóságban ő szeretné,ha róla álmodnék..s lehet,hogy mindketten ugyanazt álmodtuk.. persze mindennek igen kicsi a valószínűsége..de amikor az álmodod,hogy ismét egymásra találunk..hogy mindketten tudjuk,nem szabadna megtörténnie, de mégis megtesszük..pedig nem történik más, csak megcsókoljuk egymást..de amikor ez megtörténik,mindketten tudjuk, nem szabadna..felrúgunk mindent..elkárhozunk és oda a lelkiismeretünk..de olyan de olyan nagyon vágyunk a másikra, mert olyan de olyan jó vele, és olyan de olyan nem jó amiben élünk..s mikor megcsókoljuk egymást, először csak lassan,félve közeledve egymáshoz..hogy aztán elveszítsük a józan eszünk,és érezzük,mi mindig is egymásra vágytunk..s aztán persze jönnek a gyerekek..az övéi..látnak minket és tudjuk nehéz lesz..s épp csak véletlennek tűnő mozdulattal egymáshoz érni előttük...nézni az arcukat, mit reagálnak..s aztán majd ugyanezt az enyéimmel is megélni...de minden ilyen irányú aggodalmat legyőz az egymás iránt érzett vágy, és  a szívünkben lelkünkben újra lobban érzés..a kamaszkori szerelem..s tudjuk,ennek így kell lennie..

aztán felébredsz..és annyira de annyira valósághű az érzés...nem akarsz felkelni..kimenni a konyhába..találkozni még a másikkal,aki nem te vagy..

ehh..