elaludt

Oly mérhetetlenül szomorú vagyok..szeretted..fontos volt..segített..néha néha letolt..s most nincs már veled,veletek.
amikor megtudtam, hívni szerettelek volna..aztán mégsem tettem.nem kerestél,nem szóltál hogy baj van..talán eszedbe sem jutott a nagy bánatban, vagy mert már nem én vagyok az első akihez fordulsz ha baj van, vagy eszedbe jutott,de erős voltál mint oly sokszor,s nem hívtál. s mivel nem hívtál, nem tudtam,jól tenném-e,ha keresnélek telefonon.okosat,értelmeset nem tudtam volna mondani,pláne nem telefonon keresztül. ilyenkor nem tud az ember okosat,vígasztalót mondani..de ha valaki átélte már szerettének távozását, átérzi a másik bánatát, és hihető lesz a szájából a részvét, az osztozás a szomorúságban,fájásban.
mióta elment  nagymamád, sokszor eszembe jutnak emlékek. hosszú ideje nem láttam, de amikor még ismerősöd voltam fb-on, tettél ki egy közös fotót..öregebb volt,fáradtabb volt, de a kép alapján ugyanaz az ember nézett vissza,akire emlékeztem.
eszembe jutott, mikor furikkal foldet hordtam az utca túloldaláról, mikor átküldött ilonka néniékhez, tejet vinni a tejcsarnokba,mikor a kertben krumplit szedtünk, mikor disznóvágások voltak,s összegyúlt mindenki, a reggeli készítések a konyhában, majd a házban reggelizésre.eszembe jut,mennyire nem akarta hogy ott aludjak,sőt mi több,veled egy ágyban..de aztán elfogadta ezt,pedig biztos nehéz lehetett.. s nem emlékszem már rá,megköszöntem e ezt neki vagy sem, de most, gondolatban megtettem.
nehéz felfogni,hogy nincs már..tudom,ez az élet rendje..de akkor is..ha felnézek az égre, köszönök majd neki:csókolom.

                                                                               

annyi mindenről

annyi mindenről eszembe jutsz. apróságok,véletlenek újra és újra a te neved mondják, a te arcod vetítik elém, égetnek bele ismét az elmémbe.
céges vacsorán egy dal, a gyerekekkel oviba,iskolába kézenfogós sietés, utalás rád a kanapésoktól, egy fénykép, amin nem is te vagy, de arról a lakásról készült,ahol ott voltál te is,én is, és persze a szokásos álmodások.

1118

eszembe jut ilyenkor, mi is szólt akkor..

https://www.youtube.com/watch?v=2mz40DA4vSI

évek

ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mennyire telnek az évek.s minden egyes ezen nappal egyre messzebb és messzebb kerülök attól,amire olyan nagyon vágytam az életben..messzebb Tőled,messzebb a közös élettől, a közös gyerek(ek)től..s akármennyire őrült dolognak is tűnik, szeretnék egy közöset..

olyan nagyon

álmomban odakuckóztad magad hozzám, olyan kiskifli-nagykifli módon,testünk összesimult, átkaroltalak,s azt mondtad: olyannagyonszeretlek.

emelet

amikor hazafelejövet felnéz az ember egy 5.emeleti lakásra, és eszébe jut, hogy hogyan ment el onnan egy hívó telefonra, kétségbeesett hangra..s milyen rég volt már..s hogy talán ma is ugyanúgy mennék-e..

Engedelykeres

Mennyire de mennyire varom,hogy engedelykerest lassak a messengeren..

félelem

Álmodtam. megint. Ömbölyön voltunk. Te,anyukád,nagymamád,én. Beszélgettünk. Félelmekről.
Te attól féltél,hogy elveszíted a nagymamádat. Ott voltál mellette,átkaroltad. Megkérdeztétek,én mitől félek. Attól,hogy elveszítem a gyerekeim vágtam rá.Vagy mert meghalnak, vagy mert nem láthatom őket. S volt még valami, ami bennem maradt.Rákérdeztél: Mástól nem félsz?
Hallgattam..aztán kijött. Attól félek,hogy elveszítelek Téged. Elveszítelek azzal, hogy elköltözöl másik városba. Elveszítelek azzal,hogy másé leszel. Egyikbe sincs beleszólásom tudom jól, semmi közöm már Hozzád,  és mégis bánt,zavar,elszomorít,üressé tesz, ha rágondolok az eshetőségekre. S a következő pillanatban már ott voltál mellettem. Én az ágyon ültem, Te pedig ott álltál mellettem, s átöleltelek. Arcom a testedhez símult, karjaimmal szorítottalak, kezeiddel a fejemet símogattad.És minden olyan békés lett hírtelen.

ideges

idegesen ébredek..álmodtam..állsz velem szemben,s azt mondod,hogy keresel valakit...keresed azt,akivel jó lesz..akivel ÉLHETSZ..akit szerethetsz..s én nem lehetek ennek részese..álmomban nem tehettem semmit ez ellen..próbáltam visszaaludni, megfordítani az álom menetét..de nem ment..ideges voltam,feszült,szívem hevesen dobogott...aztán felkeltem az ágyból, magamban francozva nagyokat.

zöldben

Amikor boltban van az ember a feleségével..s unja a vásárlást..s beugrik az a kép,amin zöldben vagytok 3an..ami jó kép..ötletes..akár véletlen,akár szándékos, és szép vagy és csinos, és nőies.. tegyek úgy,mintha érdekelne az egész vásárlás..miközben  nem tudom kiűzni a fejemből a képet..

43

43

gombolkodás

nem kellene. gombolkodni. jobban mondva gondolkodni.de ikrek lévén agyalok.
olyan ez, mint a ne szakmázz :) nehéz megállni.s ha már nem tudja az ember, akkor ne hangosan gombolkozzon, szakmázzon, hanem csak magában :)

olyan de olyan nehéz írni arról ami történt, amit kiváltott az emberben, amit érez erről. legszívesebben kitárnám a szívem lelkem,had lásson belé. de mivel ez nem lehetséges, nem lévén képzett szívsebész. ezért írni és beszélni kellene erről..de nehéz..egy nőnek meg gondolom kell az, főleg, ha az agyán át vezet az út az ágyához, legfőképp a szívéhez lelkéhez, hogy értelmes mondatokat halljon és olvasson egy férfitól, szóval..csak kell valamit írni :)

mekkora dolog már, hogy eszembe sem jutott, hogy versenyeztetve voltam..meghívásos közbeszerzés alanya voltam..és meg sem fordult a fejemben ez az eshetőség..csak így utólag..s ha őszinte vagyok, s kihez legyek ha nem hozzád, szarul esett. Keserűség, szomorúság nem volt bennem, egyfajta üresség talán? Nem ott és akkor mikor ezt meghallottam, hanem órákkal később, mikor kezdett ülepedni bennem az ami történt.S ha tárgyilagosan és messziről nézném, tök természetesnek kellene ennek lennie, hogy sorrendiség van..de nem tudom így nézni a dolgokat. Az agyammal igen, de a lelkemmel nem. Talán ezért is ültem a folyosón percekig..Hallottam a lépteket, a kopogó cipősarkat, ajtócsapódásokat...s visszamentem volna szívem szerint..de  aztán, ne keltsek majd rossz benyomást  a hamarosan érkezőben, elindultam mégis.
A kocsiban csak ültem, ültem, kormányra csaptam, faszomoztam, francokoltam, pont odaláttam a bejárathoz, ahol várt nem sokkal azelőtt..vártam a kék ruha felbukkanását, vártam volna egy rohanó nőalak látványát, minr nagyonnagyon sok évvel ezelőtt egy esős estén, mezitlábasan, sírósan..
De más időket élünk már :) vagy :(
Csak meredtem a monitorra aztán az irodában, s igyekeztem minél mélyebben magamba vésni az emléket, a történést, az érintést, ölelést, az illatot, a tekintetet, a hangot..
Nem tudom meddig marad meg.. idővel biztosan kopik, de most még tart, s ez édesenfájóan jó..
MInt ahogy az volt a telefont bámulni, várni az sms felbukkanását, amire nem volt garancia,de amikor jött, s amilyen szép jött, mosolyt csalt az arcomra.
Tudom, jó darabig nem fog érkezni semmi. S a várakozás okozta izgalom, szívdobogás is alábbhagy majd..tompulni fog az idővel, s ez a célod minden bizonnyal, azzal, hogy nem jelentkezel..
ó a francba, mennyimindent írna az ember, s mennyire oda kellene figyelni arra, hogy jó sorrendiség legyen, ne legyen csapongó a gondolkodásom, s érthető legyen ne csak nekem, hanem neked is, de olyan sokszor visszatöröltem és újragépeltem már az eddigieket is :) tudod milyen nehéz ez baszki? :)
nno majd folytatom..
nno most folytatom..
Rá rápillantok a telefonra, sms-t várva..de nem jön..gondolom tudatos részedről..nekem ez nem jó,de viselem. Most nyaralsz,együtt mindannyian. Nem tudom milyen lehetett az utad oda. Egy autó, két autó? Gyerekek miatt gondolom egy autó, közösen apával. Bár lehet hogy nem egyszerre mentetek..
De együtt vagytok,s a gyerekeknek így a jó. Nem kellene agyalnom ennyit, mondhatnád visszautalva a szakmázásra.. S ahogyan mondtad, a szakács sem főz másként otthon,mint a szakmájában. De ő nem beszél közben gondolom, csak teszi a dolgát..nem közli a jelenlévőkkel,hogy most lassú tűzön dinsztelem a hagymát..csak főz, magában. Én is csak agyalok, magamban.
Agyalok azon, vajon tényleg szóltál e mindkettőnknek?  Azt írtad egyszer, nem ér hozzád..akkor meg miért szóltál volna neki? Irak után hosszú távollét után mégis elfogja a vágy és hév,ha hívod? Vajon tényleg hívtad, vagy csak azért mondtad ezt nekem,hogy ne legyek elbizakodva, reménykedve?

S értem én, hogy nincs csók, és nincs nyalás és nincs szopás (írtam volna szájjal szeretést? :) )
Mert az intim,mert az a másik teljes közelengedése, vagy valami ilyesmi.
S értem én,hogy az,hogy csak a másik fél farkát akarod,az szolgálja egyrészt azt, hogy amolyan lelketlen dologgá teszi a szexet..csak dugás,semmi érzelem..s azt is megértem,ha esetleg azért is történik mindez így,hogy utána tudd magadat, a történést utálni, megbánni.
S értem én,hogy nem akarsz csókot,közel engedni,mert félsz attól,hogy mégis szíveden foglak,s ha szíveden foglak,ezt elmondod nekem..s ha elmondod nekem,akkor bátorításnak veszem..s ha bátorításnak veszem,dobok mindent..gyerekeket..s a Te példádból tanulva nem akarsz családot szétszakítani,mert átélted,megélted,látod mennyire rossz a gyerekeknek..s ezt nem szeretnéd..(bár ezen utolsó verziónak  látom a legkevésbé valószínűségét)

Amúgy meg,ha szexelsz,engedd,had nyaljanak..szexet akarsz, kéjt,orgazmust. Szex után,ha amúgy is megbánod a dolgot, teljesen mindegy már,hogy nyalással vagy anélkül megtörtént miatt bánod majd.
De szex közben hajt a vágy, nem gondolsz arra, megbánod vagy sem, hát engedd bátran a nyalást.
Nno, most megmondtam a tutit, egy olyan nőnek,aki szexuálpszichológus szeretne lenni mondta volt évekkel ezelőtt :)

Még mindig érzem tenyeremben a hajad,a fejed..s ahányszor ingem gombolom,eszembe jut az a gombolás.

reggeli

amikor reggelit csinálsz a saját gyerekeidnek...s közben be beugrik egy kép...amin te és ő vagy..s közös gyerekek...akiknek készíted a pirítóst...s nem tudod kiűzni az agyadból a képet...

gondolom

gondolt rám, mikor a b oldalam kezdett forogni :)
vagy nem.
amúgy meg, menjetek álmok ti a picsába :(

90

remélem jól van.

klasszikus

hogy is mondja fordferlén,hogy ilyenemjeim vannak..?esszemfaszommegáll..
https://www.youtube.com/watch?v=ndOV4lbZqfM
https://www.youtube.com/watch?v=PtdMfN2pAuM

ilyen kellene neked

ma voltunk szurkolni máté keresztapjának a félmaratonon.
azután beültünk a viktóriába ebédelni. velem szemben lévő asztalnál ült egy nő.és olyan nagyon hasonlított rád,hogy elsőre azt gondoltam te vagy.alig tudtam megállni,hogy oda ne nézzek minduntalan.nehogy észrevegye a nő,hogy bámulom,s a. hogy a nőt bámulom.
aztán ebéd után elindultunk vissza a kocsikhoz,s menet közben megálltunk még szurkolni,kerepelni. az út túloldalán ott ment el a nő is,két barátnőjével.neked is ilyen kellene,mint az a szőrmellényes,kicsi nő, mondta nekem a. s arra a rád hasonlító nőre utalt,akit az étteremben sem látott,nézett meg,mert háttal ült neki,s az utcán már napszemüveget viselt, s itt sem látta szemből.
milyen igaza van...

üresség

amikor duplán érzed egy nap az ürességet..na az fasza.
nap kezdetén,mikor szembesülsz azzal,hogy,akivel élsz,nagy ívben tesz rád, s nem bánnád ha törölne az életéből, s a nap végén,mikor szembesülsz azzal,hogy akivel nem élsz, nagy ívben tesz rád,s bánod,hogy törölt az életéből.
üresség mindkettő,s mégis teljesen más.

onlány

mikor látod,hogy zöld a kis bizbaszjele..mikor kicsit gyorsabban ver a szíved emiatt..mikor töprengsz,írj- e neki,de nem,mert megmondta amit megmondott, de közben várod,vajon ő fog-e írni valamit..mikor rájössz, hogy minden bizonnyal nem,mert okosabb annál..nna az nem olyan jó.

íistenkirály

azbazmegaz

színház

álmodok.színházba megyünk. a kanapéról.
mindenki bent ül már,én érkezem utoljára.a szabad hely pont melletted van.vajon a véletlen,vagy tudatos döntés volt részetekről,részedről? leülök.kezdődik.nézzük.aztán óvatosan a kezed felé mozdítom kezed,de nem érek hozzád.észreveszed vagy sem,nem tudom,nem látszik rajtad semmi a szemem sarkából nézve.aztán véletlenül vagy sem,odaér a kezed az enyémhez.megfogom.furcsa.ismerős és idegen is egyszerre.aztán egyre ismerősebb.csak fogjuk egymás kezét, majd simogatni kezdem kezed fejét miközben még a tenyeremben tartalak.a többiek ebből tán semmit nem látnak.aztán elengeded egy idő után.elég volt? nem váltott ki semmit belőled? s ezért engedted el? vagy éppen ellenkezőleg,s mivel kiváltott,ezért engedted el? felébredtem.tán sosem tudom meg.

a(á)gyalás

szobaszám változott, ágyszám nem.
ebből vajon mire gondoljak? a helyes válasz az volna minden bizonnyal, hogy lófaszt se gondol semmire, ne foglalkozz ezzel, de ha nem tudom megtenni, mert ikrek mivoltomból adódóan talán, de ilyen agyalós vagyok. akart ezzel mondani valami mögöttest? valószínűleg nem, de a bogár ott van a fülemben, s ha most kegyetlen vagy realis akar lenni velem, akkor azt döngi, hogy persze, persze..ágyszám nem változott, de lehet ott kétszemélyes ágy is, amin nem biztos, hogy csak egyedül fexik már az ember lánya..ehh..ehh..

üres ablakok

amikor azt látod pár hete, hogy  üres az ablak..függönymosás volna, mintha festés volna..vagy költözés..de nem tudod mire vélni, mert nem beszélsz vele,s nem beszél veled.aztán látsz egy hasonló kocsit máshol parkolni,mint az eddig megszokott szembeoldal, de csak futólag,mert mész tovább.
aztán ma pakolsz a garázsban, s odanézel, fel,az ismerős ablakra. és üres.nincs ott a napellenző, a légkondi, a függöny..s üres leszel te is..eltűnik ismét belőled valami.aztán.,arra fordulsz kocsival,ahol láttad az autóját..s ott van..s átcikázik a fejeden,miért költözött..kellett? akart? így döntött? aztán látod az autója mellett a másik autót...és a hatása alatt vagy mindmostanáig..csak mész a tescoban,tolod a kocsit, s a fejedben az zakatol: hova költözött,hol lakik..s a szíved tájékán valami szomorú,szorító érzés bukkan fel. aztán..hazafele menet,arra fordulsz ismét..ott van..s még ott a másik kocsi is mindig..átcikázik a fejeden ismét..miért költözött..kellett? akart? így döntött?
s eszedbe jut az fb-n írt mondata: mindent visszakapunk,majdnem mindent..vajon erre gondolt? de akkor miért írta B-nek,hogy nálam alszol.Mégis egyedül van? Nem tudom. csak azt,hogy szomorú vagyok,s egyre távolibbnak tűnik az amire oly mérhetetlenzül vágyom..ami ott volt évekkel ezelőtt nekem, de nem tudtam értékelni,megtartani,felnőni hozzá..s most eltűnni látszik lassan végleg..ő és a közös élet, és legtudományosabbfantasztikumnetovábbja, a közös gyerek..

@&{!%=&@ˇ^

abbüddösjókurvaanyádat
s  ez nem d.r-nek szól akinek egyszer be kellene egy jót baszni,de mindkettő kapcsolódási pontja ugyanaz.

gyere várlak

álmomban egy emeleti lakás folyosóján álltam,s kifele - lefele bámultam.
téged néztelek,s mintha rácsos hálón át tekintettem volna feléd. pont olyanon,mint amilyennel erzsóék kerítették  el az aranyjánoson huba elől a gangot.téged néztelek, s mentem volna hozzád, de csak álltam.aztán intettél, s hangod nem hallottam ugyan,de le tudtam olvasni a szádról: gyere,várlak..
én pedig csak álltam, álltam s nem tudtam mitévő legyek,hogyan szakadjak el örökre valamitőlvalakitől a lakás ajtaját átlépvén. valahogyan lettek mögöttem alakok,emberek,ismerősök, fogtam a kabátom, s tudtam,megyek...

elsőnek

elég nemtudommilyen az,hogy minden évkezdetkor elsőként,magamban,neki mondom azt,hogy boldogújévet.
ehh...